A kötelező felelősségbiztosítás rendszerének markánsan jellemző része a bónusz-malusz rendszer. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki nem okoz kárt, évente egyre nagyobb bónuszosztályba kerül, így biztosításának díja egyre kisebb lehet, akár az eredeti felére is csökkenhet. Aki viszont kárt okoz, bónuszfokozata csökkenését lesz kénytelen elviselni - rövid időn belüli több károkozás esetén a legrosszabb maluszfokozatban előfordulhat, hogy alapdíj kétszeresét kell fizetnie.

A legkedvezőbb bónuszosztály eléréséhez folyamatosan 10 év balesetmentes vezetésre és biztosítási díjfizetésre van szükség. Ezért a már megszerzett bónuszunkra érdemes vigyázni, úgy hogy körültekintően vezetünk és nem okozunk kárt. 

Gépjárműcsere esetén - azonos kategóriában, tehát például személygépkocsiról személygképkocsira, motorról motorra átvihetjük megszerzett bónuszunkat. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha a régit már eladtuk, és a biztosítótól kikértük a kártörténeti igazolást. Gyakori tévhit, hogyha valaki például egy beszámítási akció keretében leadta régi autóját a kereskedőnél, akkor úgy gondolja, hogy azt már el is adta, de valójában az mindaddig a nevén marad, amíg adásvételi szerződést nem írnak alá. Addig a bónuszfokozat sem vihető át az új autóra.

Meglepő, de lehetséges, hogy egy kisebb koccanás utáni kárt érdemes lehet saját zsebből kifizetni. A károkozás után bónuszunk ugyanúgy csökken egy párezer forintos kárnál, mint egy többmilliós kárnál. Személygépkocsi esetén egy kár okozásakor két fokozatot lépünk vissza, és persze nem lépünk egyet előre. Ez a három fokozat általában 15% díjkülönbözetet jelent, mégpedig annyi évig, ami elméletileg a B10 fokozat eléréséhez szükséges, ez pedig összességében már akár százezer forintot is jelenthet.